Hogyan befolyásolja a távmunka a ház elhelyezkedési preferenciáit?

1000 foglalkoztatott felnőtt esetében 19 százalékuk azt várja, hogy olyan hibrid elrendezéssel rendelkezzen, amely heti több napon is lehetővé teszi a távmunkát, míg 21 százalék arra számít, hogy képesek lesznek kizárólag távolról dolgozni.

A távmunka már fokozott mozgási aktivitást váltott ki. A távmunkások 19 százaléka költözött az elmúlt 12 hónapban, szemben azzal a 13 százalékkal, akiknek munkahelye megköveteli, hogy a helyszínen legyenek.

A távoli munkavállalók 42 százaléka azt állítja, hogy a következő 12 hónapban tervezi a költözést, szemben a helyszíni dolgozók 26 százalékával. A távmunkások nagyobb valószínűséggel terveznek helyi költözéseket, valamint új városba költözést.

A közelgő költözést tervező távmunkások 35 százaléka azt mondja, hogy egy megfizethetőbb piacra kíván költözni. Ez több mint kétszerese a helyszíni munkavállalók arányának, ami azt jelzi, hogy a távoli munkavállalók kiáramlását láthatjuk az ország legdrágább házaiból. A helyszíni munkák átlagosan alacsonyabb jövedelműek, de a helyi munkavállalók kevésbé hajlandóak átköltözni a megfizethetőbb, ám távolabbi  lakásokba.

 

Bevezetés

Mivel az oltásokra való jogosultság országszerte minden felnőtt számára nyitva áll, hamarosan elérkezünk ahhoz a naphoz, amikor a COVID kockázata már nem akadályozza meg a személyes munkát. Amint azonban a múltban kijelentettük, a távmunkával kapcsolatos forradalom a pandémiát megelőzően jócskán zajlott, és készen áll a vírusveszély alábbhagyása után is folytatódni. Egy nemrégiben végzett, 1000 foglalkoztatott felnőtt felmérésében azt találtuk, hogy a válaszadók valamivel több mint fele távmunkában dolgozik a munkaidő legalább felében, és ezeknek a távmunkásoknak több mint háromnegyede további, távoli rugalmasságra számít világjárvány után.

 

Ez a példa nélküli változás a munkahelyek szervezésében gyengíti a kapcsolatot az állásválasztás és a házválasztás között. A távoli munkavállalók máris élnek ezzel az újonnan megalapozott szabadsággal. E csoport földrajzi preferenciáinak megértése ma már minden eddiginél fontosabb, mivel migrációs trendjeik megzavarhatják az ország egész területén átmenetileg stagnáló lakáspiacot.

 

A távmunkások az elmúlt évben többet költöztek, mint a helyszínen dolgozók, de a legtöbb költözés helyi volt.

 Azok közül, akik jelenleg távol dolgoznak, az elmúlt 12 hónapban csaknem minden ötödik költözött és ez az arány 53 százalékkal magasabb, mint a helyszíni munkavállalók aránya.  De míg a távoli munkával kapcsolatos migráció körüli uralkodó narratíva hajlamos volt hogy az életet megváltoztató távolsági mozgásokat végző távoli dolgozók történeteire összpontosítsunk, azt tapasztaltuk, hogy felmérési mintánkban a távoli dolgozók körében a megnövekedett mozgási tevékenység szinte teljes egészében lokális volt.

A megkérdezett munkavállalókat távbarát foglalkozásokban alkalmazzák, de nem kötik le őket sem a lakástulajdon, sem a családi kötelezettségek. ezért feltételezték, hogy ez a csoport képviseli a távoli munka által előidézett új migrációs minták élvonalát.

 

Közvélemény kutatás eredményei igazolják, hogy a lekötött osztály valóban nagy földrajzi mobilitású csoport. Felmérésünkben a lekötött munkavállalók 24 százaléka költözött az elmúlt tizenkét hónapban, ami jóval magasabb, mint a távoli munkavállalók aránya. , de a lekötött dolgozók nagyobb valószínűséggel végeztek távolsági mozgást. A lekötött munkavállalók 6 százaléka az elmúlt évben új nagyvárosi területre költözött, ami megduplázza a távoli munkavállalók szélesebb csoportjának 3 százalékos arányát.

 

A több hely volt a pandémiás mozgalmak legfőbb motiválója, függetlenül a távoli munkavégzés állapotától

A legutóbbi költözőket arról is megkérdezték, hogy milyen tényezők motiválták döntéseiket. Összességében a leggyakoribb motiváció a tágasabb ház iránti vágy volt, ezt a tényezőt a távoli és a helyszínen dolgozók mintegy 30 százaléka egyaránt említi. De az általunk figyelembe vett egyéb tényezőkre adott válaszok a távoli és a helyszínen dolgozók közötti érdemi különbségekre utalnak. Például a távmunkások 22 százaléka azt mondja, hogy „olyan helyre költöztek, ahol nagyszerű lehetőségeket biztosítanak a természeti adottságok élvezetéhez”, szemben a helyszíni dolgozók mindössze 13 százalékával; ez a tényező jelenti a legnagyobb szakadékot a két csoport között. A távmunkások jelentősen nagyobb valószínűséggel költöztek egy megfizethetőbb piacra, költöztek el valahová munkahelyüktől, vagy ideiglenesen költöztek a járvány végének „kivárására”. E válaszok különbségei tükrözik, hogy a távoli munkavállalók milyen mértékben használták ki  jármûveik által biztosított mobilitást a járvány közepette.

 

A megkérdezett dolgozók válaszai ismét megerősítik, hogy ez a csoport a távoli munkavállalók külön részhalmazát képviseli. A nemrég költözött, nem kötött munkavállalók 26 százaléka azt mondta nekünk, hogy egy megfizethetőbb piacra költözik, 25 százalékuk a családhoz közelebb, 21 százaléka a barátokhoz közelebb került, és 16 százalékuk ideiglenesen költözik el. Ezek az arányok mind magasabbak, mint a távoli munkavállalók összehasonlítható aránya.

 

A 10-ből 4 munkavállaló várhatóan továbbra is távoli munkavégzést választaná a pandémiát követően.

Egy ideje azt feltételezzük, hogy a távmunka széleskörű felkarolása túlhaladja a járványt, de a múltban nagyrészt a maroknyi nagyvállalat által bejelentett tervekre támaszkodtunk alátámasztó bizonyítékként. De az új felmérési adataink még erősebb alapot biztosítanak a távoli munka emelkedő kilátásainak támogatásához. Kérdésünk válaszadóinak 51 százaléka jelenleg legalább félidőben dolgozik távolról, 29 százalék pedig azt állítja, hogy kizárólag távolról látja el munkáját.

 

A jövőre nézve a jelenleg dolgozó személyek több mint háromnegyede számít, akik jelenleg legalább félidőben dolgoznak távvezérléssel, arra számítanak, hogy a távoli rugalmasság valamilyen változatát folytatják. 40 százaléka azt mondja nekünk, hogy munkáltatójuk jelezte, hogy a pandémiát követően teljesen távolról dolgozhatnak, további 37 százalékuk pedig valamilyen köztes megállapodást vár, amely heti több napon távmunkát tesz lehetővé. Csak 10 százaléka állítja, hogy munkáltatójuk a helyszíni munkavégzés teljes visszatérését jelezte, míg a fennmaradó 13 százalék bizonytalan a jövőbeni munkarendben. A teljes minta alapján felmérésünk azt sugallja, hogy a teljes munkaerő 40 százaléka arra számít, hogy a pandémiát követően legalább részleges távoli munkavégzésre van szükség, míg 21 százaléka arra számít, hogy képes lesz bárhonnan tovább dolgozni.

 

A távoli munka ösztönzi a mozgó terveket és a preferenciák megváltoztatását

A távmunka ilyen széles körű átfogása példátlan lenne, és elképzelhető, hogy egyes munkáltatók megfordíthatják a pályát, és több munkát igényelnek a helyszínen. És tekintettel arra, hogy mennyire rendellenes volt az elmúlt év, nem nyilvánvaló, hogy a távoli munkavállalók mobilitási mintái a világjárvány közepette jó előrejelzéssel szolgálnak majd a jövőbeni viselkedésükről. Ennek ellenére adataink egyértelműen azt mutatják, hogy a távoli munkavállalók megnövekedett mobilitási rátája előretekintő elvárásokra is kiterjed.

 

Összességében a válaszadók 32 százaléka mondja el nekünk, hogy aktívan tervezik az elkövetkező éven belüli költözést (19 százalékuk a jelenlegi városukban él és további 13 százalékuk egy másikban), de ezek a számok jelentősen eltérnek a távoli és a helyszínen dolgozók összehasonlításakor. Azok között, akik távoli rugalmasságra számítanak, 42% azt mondja, hogy a következő éven belül költözni tervez, szemben 26% -al, akik arra számítanak, hogy a pandémia a után többnyire vagy teljes egészében a helyszínen dolgoznak. A távmunkások 72 százalékkal nagyobb eséllyel terveznek költözést jelenlegi városukon belül, és 42 százalékkal nagyobb valószínűséggel terveznek új városba költözni. A lekötött munkavállalók ismét a legmobilisabb csoportok – több mint a fele elmondta nekünk, hogy a következő tizenkét hónapon belül tervezik a költözést, és a nem kötött munkavállalók több mint kétszer nagyobb valószínűséggel terveznek átköltözéseket jelenlegi városukban és új városokba.

 

A távmunkások kétszer nagyobb valószínűséggel mondják, hogy a következő 12 hónapban megfizethetőbb albérletbe terveznek költözni.

Az elkövetkezendő 12 hónapon belüli költözést tervezőket megkérdeztük a tervezett lépésük tényezőiről is, méghozzá „összes kiválasztása” formátumban. Összességében a leggyakrabban kiválasztott állítások a következők voltak: „lakásvásárlást tervezek” (49 százalék) és „tágasabb lakásba tervezek költözni” (30 százalék). Mindkét tényező esetében az arányok lényegében azonosak voltak mind a helyszíni, mind a távoli munkavállalók esetében. Úgy tűnik, hogy az eladó lakások történelmi mélypontonja sem riasztja el a házvásárlástól.

A kérdésre adott válaszok azonban nem voltak egyenértékűek a távoli és a helyszínen dolgozók számára. A legszembetűnőbb, hogy azoknak a 35 százaléka, akik várhatóan távolról dolgoznak a pandémiát követően, és terveznek egy közelgő lépést, azt mondták nekünk, hogy egy megfizethetőbb lakásba kívánnak költözni. Ez kétszerese a 17 százalékos aránynak azoknál a munkavállalóknál, akik várhatóan a helyszínen dolgoznak a világjárvány után. Ez a megállapítás arra utal, hogy a távoli munkavállalók folyamatos kiáramlását láthatjuk az ország legdrágább lakáspiacaitól, Budapesttől Debrecenig

 

Ez az eredmény a távmunka fontos anyagi vonzatát is megvilágítja. A helyszínen dolgozók átlagosan kevesebbet keresnek, de nem rendelkeznek ugyanolyan rugalmassággal a lakás megfizethetőségének érdekében. Tudjuk, hogy a távbarát foglalkozások általában jobban fizetnek, és az alacsonyabb jövedelmű háztartások nagyobb arányban küzdenek a lakhatási költségekkel, ugyanakkor a távoli munkavállalók aránya, akik azt mondják, hogy egy közelgő költözéssel (28 százalék) tervezik csökkenteni havi lakásköltségeiket magasabb, mint a helyszíni dolgozók aránya (25 százalék). Azok, akik távolról tudnak dolgozni felszabadultak, így megfizethetőbb lakásokkal rendelkező piacokra költözzenek, míg azoknak a helyszíni dolgozóknak, akiknek a legtöbb előnye származna a csökkent lakhatási költségekből, hiányzik ez a földrajzi rugalmasság.

 

Ami a lakóhelyük típusát illeti, a költözni szándékozó távmunkások mindössze 14 százaléka mondja azt, hogy olyan helyre kíván költözni, ahol több lehetőség nyílik  a természeti adottságok közelségéhez, ugyanolyan arányban, mint a helyszíni dolgozók. Míg a távoli dolgozók az elmúlt év folyamán lényegesen nagyobb valószínűséggel költöztek el a természeti adottságok miatt.

A távmunka hatása a mozgó tervekhez és preferenciákhoz fog igazodni az elkövetkező években 

Mivel a következő 12 hónapra vonatkozó várakozásokat valószínűleg továbbra is befolyásolja a járvány, hosszabb távon is tervezünk, és továbbra is fokozott hajlandóságot mutatunk a távoli munkavállalók körében történő mozgásra. A várhatóan távoli rugalmassággal rendelkezők 54 százaléka azt állítja, hogy a következő három évben legalább valamennyire valószínű, hogy költözik, míg azok aránya, akik elsődlegesen a helyszínen várhatók, csak 39 százalék.

 

Arra a kérdésre, hogy fontolóra vegyék-e, hogy a tartós távoli rugalmasság befolyásolja-e a lakhatási preferenciákat, egyértelmű jelzés van arra, hogy ez különösen a valóban valószínűleg költözők körében történne. A megkérdezettek 46 százaléka szerint a földrajzi preferenciáik megváltoznának, ha teljes távoli rugalmasságot biztosítanának, de ez az arány 63 százalékra ugrik azok körében, akik legalább némileg valószínű, hogy a következő 3 évben elmozdul. A hibrid megállapodások valamivel gyengébb hatást gyakorolnak a helypreferenciákra. A válaszadók mindössze 32 százaléka állítja, hogy a hibrid távoli rugalmasságra reagálva megváltoznának hely-preferenciáik, de azok között, akik legalább némileg valószínű, hogy az elkövetkező években elköltözik, fele igennel válaszolt erre a kérdésre.

 

Ezután arra kértük a válaszadókat, hogy vegyék figyelembe a legfontosabb és legkevésbé fontos tényezőket annak meghatározásában, hogy hol szeretnének élni a következő néhány évben. A megkérdezettek 28 százaléka szerint a „család közelében” a legfontosabb tényező, ezt követi a „belépés egy olyan lakáspiacra, ahol megengedhetem magamnak a háztulajdonlást”, 19 százalék. Ezek a prioritások azonban megfordulnak azok között, akik a következő három évben legalábbis nagy valószínűséggel költöztek- 23 százalék szerint a legfontosabb tényező a lakástulajdon megszerzése, ezt követi a család 20 százalékos aránya. Ez az eltérés érdekes megjegyezni, tekintettel arra, hogy az elmozdulás mintázata valószínűleg a következő években mozog majd.

 

Ha ezeket az eredményeket lebontjuk azok között, akik a pandémiát követően támunkára számítanak, és azokra, akik azt várják, hogy a helyszínen dolgoznak, a háztulajdon megengedésének képessége továbbra is az első helyet foglalja el mindkét csoport számára, de összehasonlítva a helyszíni munkavállalókkal, a távmunkások kisebb hányada választotta ezt a tényezőt. A távmunkások szintén ritkábban említették a „helyi munkalehetőségekhez való hozzáférést” a legfontosabb tényezőként (12 százalék, szemben a helyszíni 15 százalékkal), és nagyobb arányban választották ezt a legkevésbé fontos tényezőként (16 százalék és 13 százalék), megerősítve, hogy a távoli munkavállalók attitűdje tükrözi a munkahely és a ház elhelyezkedése közötti gyengülő kapcsolatot.

 

Eközben a távoli munkavállalók nagyobb valószínűséggel értékelik a városi kényelmet, mint a felmérés korábbi kérdéseire adott válaszok. A távmunkások nagyobb valószínűséggel értékelik a barátok közelségét is. Összességében a válaszok kissé egyenletesen oszlottak el az általunk figyelembe vett hat tényező között, mind a „legfontosabb”, mind a „legkevésbé fontos” oldalon, megmutatva, hogy a lakhatási döntések összetettek és sokoldalúak. A távmunkások nem monolitikus csoportok, és az elkövetkező években tett lépéseik sokszor versengő prioritásokat tükröznek.

 

Következtetés

Minden negyedik magyar munkavállaló arra számít, hogy a pandémia után továbbra is részleges vagy teljes távoli munkavégzésre lesz lehetősége. Azokhoz képest, akiknek a helyszínen kell dolgozniuk, a távoli munkavállalók lényegesen nagyobb valószínűséggel terveznek költözést a következő néhány évben, és a többség azt mondja nekünk, hogy a távoli rugalmasság hatással lesz lakóhelyükre vonatkozó preferenciáikra.

 

Amikor a tervezett költözésüket befolyásoló konkrét tényezőkről kérdezzük, a lakások megfizethetősége és a lakástulajdon megszerzésének képessége kulcsfontosságú tényezőként jelenik meg, ami azt jelenti, hogy az ország legdrágább lakáspiacain távoli munkavállalók kiáramlása tapasztalható, akik készek lakásvásárlásra, ám ezt nem engedhetik meg maguknak olyan piacokon, mint Budapest, vagy Győr, illetve Szombathely Felmérésünk azt is jelzi, hogy a távoli munkavállalók nagy jelentőséget tulajdonítanak a család közelségének, jelezve, hogy vannak néhányan, akik készek letelepedni. És bár a távoli munkavállalók a világjárvány idején a természetbe költöztek, az előremutató tervek azt mutatják, hogy a városi területek továbbra is nagy vonzerővel bírnak, és ez valószínűleg növekedni fog, mivel a városi élet kezdi visszanyerni élénkségét. Ez azt sugallja, hogy azok a helyek, amelyek a legvalószínűbben vonzzák a távoli munkavállalókat, azok, amelyek már a pandémiát megelőzően vezették ezt a piacot.